Blog
Kólák háborúja - 2. rész
A klónok megjelenése
A mestert az előző rész bemutatta, a trón megszerezve, a Coca-Cola a nagybetűs üdítő. Azonban minden királynak akad kihívója, ez alól pedig az atlantai vállalat sem menekülhetett. Az új feltörekvő pedig nem is olyan messziről, Észak-Karolinából érkezett.
A neve: Brad’s Drink.
1893-ban Caleb Bradham patikus találmányát New Bern városában lehetett kapni először. A Coca-Colával ellentétben Bradham eredetileg is üdítőitalt szeretett volna készíteni, annyi különbséggel, hogy a készítményt az emésztés segítésével, és annak frissítő hatásával reklámozta.
Ahogy a feltalálókkal lenni szokott, a szükség és a kényszer nagy szerepet játszott Caleb életében is. Medikusi tanulmányait 23 évesen abba kellett hagyja, miután apjának vállalkozása csődbe ment, ezért hazaköltözött Észak-Karolinába, otthagyva az egyetemet. Itt először tanárként dolgozott, majd 1 évvel később megalapította a Bradham Gyógyszeripari Vállalatot, amelynek részeként saját üzletet is nyitott. Ebben az időben a patikákban – a sorozat első részében említett üdítőláz miatt – üdítőadagolókat is alkalmaztak, ez adta a motivációt a feltalálónak. Az új ital receptje kóladiót, vaníliát és egyéb anyagokat is tartalmazott. Egy kis szójátékkal élve, elkészült Pre-Pepsi, avagy a Prepsi. (Ígérem, a cikk nem tartalmaz több rossz szóviccet.)
5 évvel később, 1898-ban az italát az emésztőrendszerre való hatása, és az aktuális divatra reagálva a patikus átnevezte Pepsi-Colára.
A név a pepszin emésztőenzimből, és a nagy népszerűségnek örvendő Cola szavakból állt össze. Rebranding patikai mérlegen. (Vagyis na, ez volt az utolsó.)
A névváltoztatás és az ital receptje sikert hozott Bradhamnek. 1902-ben le is védette a nevet, és ezzel létrejött a Pepsi-Cola Company. A gyors fejlődést jól jelzi, hogy 1902-ben még csak 3000 liter szirupot, egy évvel később már 7200 liter szirupot adott el a cég.
Ebben az időben a gyors változás, a folyamatos logócsere, és a kereslettel való lépéstartás jellemezte a vállalatot, de úgy tűnt, nincs semmi, ami megállítsa a Pepsit.
Még az se, hogy 1906-ban a Tiszta Étel és Gyógyszer törvény több anyagot is betiltott, amelyek megtalálhatók voltak az akkori ételekben és italokban. A Coca-Cola érintett volt, a Pepsi viszont nem. A kihívó törekvéseit azonban megakadályozta az első világháború. Napok alatt a cukor ára majdnem megtízszereződik, ami egy dilemma elé állítja a céget. Bradham ekkor egy végzetesnek tűnő döntést hoz.
Úgy számolt, hogy az ár később is magas lesz, ezért hatalmas előrendelést adott le. Az árak azonban pár héttel később normalizálódtak.
A rossz pénzügyi döntés miatt a vállalat nem is tud talpra állni, 1923-ban a Pepsinek csődöt kellett jelentenie. A történet akár itt véget is érhetne, ha nincs Charles Guth.
Guth a Loft nevű, édességeket készítő cég elnöke volt – amely vállalat üzletei szintén alkalmazott üdítőadagolókat. A Loft egy időben a teljes Coca-Cola szirup megvételének 3 százalékáért is felelt, tehát jelentős partnernek számított.
Az első világháború utáni időkben Guth többször kért kedvezményt a Coca-Colától, ezt azonban mindig elutasította az atlantai vállalat. Guthot a visszautasítások sora rosszul érintette. Ő volt a Coca-Cola egyik legnagyobb forgalmazója, mégsem érezte magát egyenlő partnernek az asztalnál.
Ezért 1931-ben újjáéleszti a halott italt, közel tízezer dollárt fizet a Pepsiért a Loft pénzén, a tulajdoni lapra azonban saját nevét iratja fel.
(A Wall Street Farkasa rajongók fejében persze már üvölt a kérdés: Was all this legal? Absolutely f***** not.)
A nagy gazdasági világválság közepette azonban Guth nem tudja nyereségessé tenni a céget, annak ellenére sem, hogy több szódaadagoló helyen amikor a vásárlók Coca-Colát kérnek, az eladók Pepsit adnak. A kudarc után a Loft elnöke megpróbál megszabadulni a Pepsi-Cola megmaradt értékeitől, sőt, még a Coca-Colát vezető Woodruffnak is felajánlja a céget, ő azonban ismét nemet mond, mostmár sokadjára.
Charles Guthot tehát a Coca-Cola előbb elhajtotta, amikor akciót kért tőlük, időközben majdnem be is pereli a Coca-Cola a Pepsit a Loftnál található gyakorlat miatt, majd amikor el akarja nekik adni a rivális italt, nem kérnek belőle.
Charles Guth úgy érezte, hogy a Coca-Cola megalázta őt. Erre válaszolnia kellett.
És válaszolt is.
A gazdasági világválság idején minden egyes pennyt megnézett az amerikai vásárló. Így volt ez az italokkal is. Egyik nap, amikor Guth a sörösüvegeket nézegette, egyszerű, de nagyszerű ötlete támadt. Ebben az időben a Coca-Cola 6,5 unciás, vagyis kb. 2 dl-es üvegekben eladott terméke egy nickel volt, azaz egy 5 centes. Tehát egy kóla 5 centért. Guth erre licitált rá. Elhasznált sörösüvegeket vett meg, átcímkézte őket, és ugyanúgy 5 centért dupla akkora, tehát 4 dl-es Pepsi-Colákat tett a polcokra.
Ugyanaz a termék, ugyanaz az ár, kétszer annyi kóla. Guth végre visszavághatott.
Azonnali siker követte a döntést. Fél év alatt több mint 100 000 dolláros bevételre tett szert a cég, a vezető pedig odakerült, ahova érzése szerint tartoznia kellett. Az élmezőnybe. A Pepsi vezetőjének története lassan egy teljes estés Netflix film is lehetne, de ekkor az élet ismét közbeszólt. Pontosabban Guth munkaadója.
1933 után a Loft üzletei nem mentek jól, és a termékeiket is kevesen vásárolták, a cég pedig a csőd szélén állt. Ekkor a vállalat pénzügyekkel foglalkozó vezetőjének feltűnt az 1931-es trükk. Nem Guth az üdítő tulajdonosa, hanem valójában a Loft a Pepsi-Cola kizárólagos birtoklója. Walter Mack, a Loft pénzügyi vezetője ezért pert indított Charles Guth ellen azért, hogy visszaszerezze a Pepsit.
1935 és 1939 között, csaknem 4 évig zajlott a per, amelyben Mack állításait vizsgálták. A bíró viszont a per lezárásáig tartó időszakra vonatkozóan úgy rendelkezett, hogy a Pepsi-Cola elnöke Walter Mack, a vezérigazgatója pedig Charles Guth legyen. A két vezetőnek tehát együtt kellett dolgoznia, mindkét szereplő szomorúságára.
Walter Mack sosem állította, hogy Guth egy kellemes személy lenne, ahogy valószínűleg mások sem. Nyomós okkal. Guth folyamatosan nehezíteni próbálta Mack életét olyan kisiskolás csínyekkel, mint pl. hogy a vezetőségi szinten található férfi mosdó kulcsát elrejtette a Pepsi ideiglenes elnöke elől.
A bíróság végül 1939-ben Walter Macknek adott igazat, a Pepsi-Cola pedig a Loft tulajdona lett.
Walter Mack tehát 4 év pereskedés után a Pepsi élére tudott állni, de ezen kívül a kezdet nem sok jóval kecsegtetett számára, hiszen ebben az évben robbant ki a második világháború. Amíg viszont a Pepsi a belső helyzetét próbálta rendezni, addig Robert Woodruff a Coca-Colával lobbizott Washingtonban. Woodruff kiharcolta azt az amerikai adminisztrációnál, hogy a tengeren túlra küldött katonák a háborúban is kaphassanak Coca-Colát. Ezzel az atlantai cég kikerülte a cukorhiányt, a Pepsi pedig ismét az összetevők hiányával küzdött.
A versenytárs tehát nemcsak megoldotta a cukorbeszállítás kérdését, hanem egy olyan marketing képet is kreált, ami évtizedekig meghatározta a Coca-Cola imidzsét.
A második világháború végével a Coca-Cola részvényei elképesztő magasságokba jutottak, a Pepsi pedig úgy vészelte csak át az alapanyaghiányt, hogy a Loft édességeiből vonták ki a cukrot csak azért, hogy tudjanak szirupot készíteni. A Coca-Cola tehát egyeduralkodó lett, a Pepsi pedig az előzővel szemben ezt a világháborút legalább átvészelte.
De hogy hogyan ragad rá a Coca-Colára a generációs szakadék, és hogy hogyan tudja ismét megszorongatni a piacvezetőt a kihívó?
A következő részből kiderül.